Müller Pétertől olvasom a Szeretetkönyvet("Magányos énünk börtönéből menekülünk a kapcsolatokba - és a kapcsolatokból menekülünk a magányos énünkhöz.").Hogy miért?...mert anyunak vettem,pontosabban vettük Karácsonyra(2006).Nem sikerült elolvasnia a könyvet csak a "A szív szeme" című fejezetig.Milyen ironikus és furcsa:anyu okt. 25-én halt meg szívinfarktusban-"A szív szeme"-azt mondják véletlen,én nem hiszem.Apró jel ez mint a többi száz meg százezer amit nem vettünk észre,se én se senki...pedig ha...de ezt hagyjuk...hiába már...
Szóval olvasom a könyvet ami mindent leír a szeretetről.Arról a szeretetről amit nagyon kevesen élnek át,a "szeretetélményről"."A szív szeme" című fejezetet hangosan olvastam fel(anyunak)...lehet hülye vagyok,megbolondultam,de tudom hogy jó volt neki hallani,mert hallotta,tudom...NAGYON HIÁNYZIK..."Ha van, veled van. Ha nincs már, -
akkor is." Balla Zsófia